Remélem , nem kiabálom el , már könnyebben lélegzik, nappal nem fullad , éjszaka még kicsit problémás ( minimális hörgés , minimális fúlás ) ami jó hír , hogy minimálisan reggel és este szakadozik a váladék ,nem sok de elkezdődött valami. Napi háromszor fújunk a ventolinnal és a fluimucilt adom neki , remélem további javulás lesz. Az éjszakánk már nyugodtabb bár figyelem és hallgatom biztos ami biztos , őrzöm,  vigyázok rá. 

Szeptember első hetére helyre kell teljesen , hogy hozzam  , hogy meg lehessen műteni , remélem sikerül és rábólintanak hogy mehetünk.  Már napközben a kedve is sokkal jobb , annyi hogy nagyon keveset tud enni , remélem ez is változni fog napokon belül.  Tanulja évnyitóra a verset , várja és készül az iskolába az osztálytársaihoz. 

Régen írtam most muszály kiadnom magamból mert nem bírom!

2015  nyarán túlesett Gabika megint egy nyújtó műtéten szépen felerősödött utána , ugy volt , hogy egy év mulva jön a következő nyújtás. Ct vizsgálat és a szemmel láthatóan megrövidült törzse igazolta, hogy sajnos nem lehet tovább nyújtani ki kell venni a titánium rudakat , mert a medencéje nagyon be van süllyedve és a kampókat a csípőlapátja már nem nagyon bírja nem bírja a terhelést. Úgy volt , hogy 2016 őszéig várunk hogy addig is nőjön a törzse , mert utána véglegesen muszály rögzíteni nem lehet sajnos 14 éves koráig várni a problémák miatt.  Amire nem számítottam és most teljesen ki vagyok borulva  és nem voltam felkészülve  erre a helyzetre hogy a megrövidült összecsúszott törzs miatt semmi nem úgy működik ahogy kellene. A tüdejének kevés a hely fele annyi kapacitással tud működni köhög, hörög, sípol a tüdeje , fullad most már egyre gyakrabban , a tüdőbe gyűlik a váladék alig kap levegőt  kaptunk ventolin pipát ami tágítja a hörgőt, köptetőt ami nem akar hatni,  azt mondták nem fog megfulladni de ki garantálja ezt nekem ??????  Én hallom éjszaka én látom a kínját azt mondja már nem bírja mikor lehet már megműteni ? Éjszakákat nem alszok , nem merek elaludni  , hallgatom, nézem, mellkasát tapogatom lélegzik e ......  Amíg a váladék ki nem ürül nem altatható addig nem tudják megműteni. Csak reménykedem , hogy túl leszünk ezen az akadályon mint már oly sokszor. Csak nagyon nehéz a lelkünknek ezen túl esni feldolgozni. Jelen pillanatba én nagyon össze törtnek, szomorúnak  és tehetetlennek érzem magam ! Nem tudom hogy fog alakulni de most Félek. Abban bizom, hogy sikerül a váladékot eltávolitani a tüdőből a ventolin és a köptetővel ha nem sikerül max 2 héten belül és még fulni és köhögni fog akkor beviszem a kórházba és nem mozdulok el onnan amíg nem segítenek hogy jobb legyen és műthető legyen. Csak addig bírja ki szegénykém :(   

Gabikával mostanában nyugalmas hónapok telnek el, igazán rá fér. A veséjével ezelőtt két évvel szinte havonta voltunk kórházban, amióta Pécsen kezelésbe vették azóta pozitívan haladunk és  eljutottunk odáig, hogy egy évben egyszer fordul elő hogy bevonuljunk kórházba vizeletfertőzés miatt. A követekező gerincnyújtó műtét  pár hónap múlva vagyis június környékén lenne, remélem összejön,  még pontos időpontot nem tudunk, először próbálkoztunk hogy ne fél év teljen el a két műtét között, hanem megpróbálkoztunk egy év elteltével,  elég jól viseli a csontocskája, ahhoz képest hogy idáig mindig gond volt a csípőlapátjával. Nagyon ügyes Ortopéd doktorbácsink van és szívvel lélekkel Segít a kislányomon, mindent megtesz érte, nem is tudom mi lenne velünk nélküle.

 Csodálatos emberek vesznek körül minket, legyen az orvos, mozgásnevelő, tanár,pszcihológus, osztálytársak, anyukák, boltos nénik, gyógyszertáros nénik stb. sorolhatnám, és nem utolsó sorban egy futó közösség (S!uhanj csapat )ahol Gabika önkéntes futók segítségével Suhan az edzéseken, versenyeken, és  sok -sok szeretetet árasztanak felénk ami erőt ad nekünk a mindennapjainkhoz és szinte pótolják a családunkat, barátainkat, akik messze vannak tőlünk.  Az iskola nagyon jól megy Gabikának, egyre felszabadultabb és szinte mindenkivel beszél a suliban. Sajnos iskolán kívül nem igazán akar kommunikálni másokkal, de előfordul hogy mások előtt beszél hozzám, de csak hozzám. Nagyon nehezemre esik mindenkinek elmagyaráznom, vagy néha nem is akarok erről beszélni mert kínos hogy miért nem hajlandó Gabika válaszolni vagy beszélni. A lényege az egésznek, hogy nem lehet erőltetni mert akkor még nehezebben mer megszólalni, ha pedig megszólal, akkor természetesnek kell venni nem kell elcsodálkozni rajta hogy beszél mert akkor megint visszahúzódik a némaságba.  Nem egyszerű, de nagyon remélem hogy még egy két év és mindenkivel kommunikálni fog. A lényeg hogy lassan, de biztosan haladunk.  

Valami elkezdődött úgy veszem észre én is,  Gabika mozgásnevelőjének a  szavaival: " kezd kinyílni" , vagyis nyit  a körülötte forgó világ felé. Az iskolában már teljesen önmaga és teljesen részt vesz mindenben  és csacsog, jól érzi magát. Sűritettük a programjait, a suliban hetente a kerekesszékes szakkörrel és a heti szokásos masszázssal, pszcihológus, hittan, és ezek mellet el kezdtünk járni futó edzésekre, ahol kedves, szerető emberek veszik körül , ami nagyon tetszik Gabikának, bár még ott mindig csöndben mosolyog, de az edzések után már várja, hogy mikor megyünk újra. Ha bírjuk az iramot akkor én úgy érzem hogy ez valaminek a kezdete és lesz folytatása.  Annyi biztos, hogy már nincs ideje a problémákon  gondolkodni, és nem kérdezi, hogy anya mikor is megyünk a következő műtétre, hanem az jár az eszébe, hogy holnap mi lesz a programom és mikor megyünk masszázsra és mikor megyünk futni, stb.  Úgy gondolom, hogy ez nagy haladás, csak az a fontos, hogy ezt a pörgést  bírjuk szusszal :) 

Szeptemberben megkezdődött az iskola, az előző cikkben már irtam, hogy elkezdett beszélgetni az iskolában, ami mostanra már olyan szinten fokozódott, hogy öröm nézni és hallani ahogy csacsog a gyerekekkel és majdnem  mindenkivel kommunikál. A tanulással kapcsolatosan ugyan olyan szorgalmas mint a tavalyi évben volt, teljes maximalitással próbál teljesíteni, mint előző évben, amit  a tavalyi kitűnő bizonyítványa is mutat. A mindennapi mozgás órák mellé, hetente járunk masszirozásra ami nagyon sokat segít a lábainak, hogy a vérkeringés fokozódjon és az izmai számára is fontos, és a térd kontraktúráját is segíti helyre hozni. 

A júniusi nyújtó műtét után nagyon sokáig kellett kötözni a hátát és emiatt többet kellett feküdni és csak keveset mozgott, kicsit  legyengült ezért a nyáron, de remélem hamar vissza tudjunk zökkenteni hogy a mozgásában újból erős, ügyes legyen. A járógéppel való járást gyakoroljuk  a műtétek közötti időszakban, bár kissé nehezebben megy mint a műtétek előtt, de ha túl leszünk mindenen utána már sokkal könnyebben veszi az akadályokat. Próbáljuk a mindennapjait szinesebbé tenni, hogy feledje a gondokat ezért továbbra is eljárunk kerekesszékes hintázni, különböző programokon részt venni, hogy nyisson a világ felé is és hogy lássa, hogy kerekesszékesként nem kell a négy fal között élni, hanem próbáljon meg hasonlóan élni, mint más ember. Próbálja az akadályokat leküzdeni, ha néha tovább is tart valamit elérni, de akarja és küzdjön érte. Mert meg kell tanulnia magáért küzdeni, és élni, boldognak lenni, hogy semmi sem lehetetlen, csak akarni kell.

Újabb shönt vizsgálaton voltunk, hogy ellenőrizzék, hogy a shönt szára elég hosszú-e, mert ha nem akkor azt ki kell cserélni, de nagy szerencsénkre még elég hosszú a vezeték, így nem kell a shönt-szárcserével műteni egyenlőre.  :)  Hogy mi az a shönt lehet, hogy van aki nem tudja, hát leirom: a shönt egy szelep ami a fejbe van beültetve és az egyik vége az agykamrába vezet ahonnan az agyvizet elvezeti a shönt másik oldalán található vezetékkel az emésztőrendszerbe, mivel a gerincvelő nem tudja elvezeni az agyvizet, erre szolgál a shönt (mágnesezhető, állítható szelep).  Nincs elállítódva, és jól vezet. A jövőben még megyünk ellenőrzésekre, mivel elég gyorsan növekedik Gabika, és CT-t kell készíteni még, hogy legyen egy képalkotó az agyról, hogy ha bármikor probléma akadna pl. a vezeték elzáródna,stb. akkor tudják mihez viszonyítani. De reméljük továbbra is minden rendben lesz :) Még egy jó hírem van: az iskolában lassan Gabika lesz az osztályban a legcserfesebb kislány. Nagyon nagy fordulatot tett Gabika a kommunikációban, ha nem irtam még erről akkor most megteszem: Gabika a Pető Ovodában 2 évet járt és sajnos nem szólalt meg 2 év alatt, csak mosolygott és természetesen megcsinálta amit kértek tőle, de nem szólalat meg. Persze mikor kijöttünk az Oviból már a buszmegállóban annyit beszélt nekem és egészen estig míg el nem aludt, hiszen visszatartotta magát egész nap némán viselkedett. Tavaly előtt átvittem egy másik iskolába a Mexikói mozg. javító iskolába, az előkészítőben már bólintott ha igent szeretett volna mondani, és rázta a fejét, ha nemet mondott volna, de sajnos még itt sem szólalt meg. Elkezdett pszcihológushoz járni az iskolában, és az első osztályban elkezdőtött egy kis változás, nagyon jó osztálytársai voltak akik elfogadták ilyennek, és nem erőltették, hogy beszéljen, nagyon jó osztályfőnke lett aki tudta kezelni az ő állapotát, sőt ösztönözte arra, hogy beszéljen, de nem erőltette. Sok szeretetet kapott a pszcihológusától, osztálytársaitól, osztályfőnökétől és segítőjétől, és  a mozgásnevelőjétől és ennek hatására elkezdett tátogva válaszolni. Most  már másodikos lett és eljutottunk odáig, hogy már be sem áll a szája annyit beszél és kiabál a folyosón a társainak :) Nagyon Boldog vagyok, amikor látom és hallom ahogy szeretettel és vidáman beszélget már majdnem mindenkivel :) 

Gabika holnap megkezdi a második osztályt. Már nagyon várja hogy találkozzon az osztálytársaival és nagyon szeret tanulni. Várja nagyon a mozgás órákat, és hogy segíthessen társainak ebédkor :) A tavalyi évben nagyon ügyesen teljesített. A mozgás órákon a tavalyi nyújtó műtét után a mozgásnevelő nagyon jó munkát végzett, Gabika hamar és látványosan felerősödött, sőt nagyon sokat fejlődött . Amit tudtunk neki biztosítani már régebben is az a masszázs kezelés, ami  folytatódni fog még remélhetőleg sokáig. Szeretném megosztani veletek azt is, hogy Gabika már sokkal bátrabb az iskolában, júniusban megtört a jég, már beszélget az osztálytársaival, osztályfőnökével, mozgásnevelővel, stb. Persze még mindig van akivel nem mer beszélni, de remélem tovább fog bátorodni a második osztályban. Ez egy nagy dolog az ő életében, hogy kommunikálni kezdett másokkal szóban is. A nyár első szakaszában nyújtó műtéten voltunk Pécsen amiről már irtam, kicsit elhúzódott a felépülése, sokáig kellett kötözni a hátát így a nyári szünetet a lakásban többnyire háton , és oldalt fekve kellett töltenie, július vége felé már kevésbé váladékozott a seb így már tovább tudott ülni is, így megpróbáltunk mindig kis időre kimenni a lakásból minden nap öt, 10 perccel többet sétáltunk, és eljött az az idő is hogy eltudjunk menni több időre is így elmentünk minden hétvégén kerekesszékes hintázni ami nagyon jó érzés volt a számára. Készülődtünk a Balatonra is de sajnos nem tudtuk megoldani ezért kárpótoltuk egy kis hajókázással a Dunán, ami feledhetetlen volt a számára, persze jártunk masszirozásra is a nyáron, már amennyire a lehetőség engedte. Úgy hogy ez a nyár kicsit nehezen indult Gabikának a műtét miatt, de a nyár végére valamennyire kárpótoltunk számára kikapcsolódást. Ma beiratkoztunk az iskolába, aztán holnap már megy és megkezdi a második osztályt. 

Kicsit hosszú időbe telt mire össze szedtem magam hogy ujból irjak Gabikáról, de végül sikerült. Igérem mindenről beszámolok most csak röviden vázolom a történteket, majd a későbbiek folyamán megpróbálok a történtekről többet irni. Már azóta túl vagyunk a második, sőt harmadik nyújtó műtéten amit természetesen Pécsen csináltak. Az első nyújtó műtétet követően  fél év múlva besüllyedt a bal oldali implantátum kampója a csípőlapátjába, a második nyújtó műtét során ezt Doktor Úr nagyon ügyesen helyre igazította és a nyújtás is megtörtént. Következő fél év múlva a másik oldalt süllyedt be, amit ez év júniusába a harmadik nyújtó műtét után újból helyre igazítottak neki és a nyújtás is megtörtént ezzel egyidejűleg. Azt gondoltam, hogy ezeken a nyújtó műtéteken könnyebben túl leszünk, persze sokkal könnyebben viselte Gabika mint a legelső implantátum behelyezését, de talán lelkileg nehéz ezt megélni és mindig jön valami közbe ami miatt tovább tart a "gödör mélyéből felmászni" De azért mindig sikerül tovább lépni.

A következő nyújtó műtétet még nem tudjuk mikor lesz, elvileg ha nem jön közbe hasonló süllyedéses probléma akkor a fél évet, lehet, hogy el tudjuk húzni egy évig a műtétig, ami következő év júniusa lenne, de reméljük nem jön közbe semmi és kibírjuk addig :)  :)  

Most hirtelen nagyon röviden irtam, de még sokminden történt amit  nem irtam le folyt.köv holnap :)

Két részről kaptuk a gyógyítást egyrészt Istentől és másrészt a Pécsi orvosoktól.

2010. októberében elvették a vizelettisztító gyógyszert kislányomtól, mondván nincs rá szüksége (ultrahang és urodinámiás vizsgálatok elvégzése nélkül) és már decemberre nagyon nagy volt a baj.  A nagyfokú vesemedence gyulladás miatt károsodott a veséje, ötödfokú vesetágulat alakult ki és nagyfokú reflux (vizeletvisszacsorgás a vesébe) amit a Bethesdába próbáltak kezelni, azon gondolkodtak, hogy műtsék vagy ne műtsék. Ahogy benn feküdtünk a kórházban 2010. decemberében, lejött hozzánk az egyik este a sebész és mondta, hogy nagy a baj, összeülnek és megbeszélik hogy hogyan tovább. Majd másnap a főorvosnő elmondta, hogy ők úgy látnák a legjobbnak , hogy Pécsen nemrég alakult egy speciális orvoscsoport  és azok doktoraihoz irányítana minket , talán helyre tudják hozni Gabikát, és katéteres kezeléssel a vese " talán megmenthető" lesz.

2011. márciusába megtörtént Pécsen az álapotfelmérés ahol  a vizsgálatok elvégzése után kiderült, hogy a veseműködése nagyon leromlott az egyik vese 64% a másik pedig 36 % körülire csökkent, azonnal beindították a napi 3-szori katéterezést valamint éjszakára álandó katétert kellett alkalmazni. Majd elmondták, hogy nem biztos hogy az egyik veséjét meg tudják menteni, de meglátjuk, a katéterezéssel hogy fog alakulni az álapota. Nagyon nehéz volt ezt végig hallgatni, nem lehet elmondani hogy mit éreztem akkor.

A gyógyszeres kezelések és a katéterezés megtanulása után haza mehettünk. 

Rendszeresen végeztem a 3 óránkénti katéterezést, de még emellett is havonta voltak vizelefertőzések, ami azt jelentette, hogy irány a Bethesda kórház.

Már családtagként fogadtak minket a Bethesdában, olyan gyakori vendégek voltunk.  Sajnos kiszámíthatatlan volt, hogy mikor kell szaladnunk a kórházba, mindig készenlétbe kellett lennünk. Míg délelőtt semmi baj nem volt , délután már mennünk kellett. Nagyon sokat sírtunk kislányommal együtt, mert már nagyon sok volt a betegségből és elég nagy fájdalmai is voltak. Úgy éreztem, tehetetlen vagyok.

2012. márciusa újból Pécs, vizsgálatok sorozata történt de úgy kellett mennünk, hogy a vizsgálatok után máris műtik Gabikát csak még kérdés volt, hogy elég lesz-e a kisebb műtét ami vágás nélkül történne, vagy pedig meg kell-e csinálni a nagyobb műtétet amiről nem is kérdezősködtem hogy mit rejt magában, mert nagyon ki voltam borulva és ha bele bonyolódok jobban az egészbe akkor lehet, hogy nem tudom végig csinálni és nem tudok a gyermekem előtt titkolni az érzéseimet és ha látja hogy sírok és  sírok, összeomlok akkor neki sem lesz ereje a műtét után felépülni. 

Amikor a vizsgálatokra várva ,kislányom mellett ülve , lehajtott fejjel imádkoztam Istenhez, hogy segítse meg a gyermekemet, gyógyítsa meg, elég fájdalma volt, ne kelljen a veséjét megműteni , tudtam hogy nem segíthet rajtunk semmi más talán csak a Csoda.

A vizsgálatok befejezése után csodálkozó szemeket véltem fel az orvosokon és azt mondták, hogy egyáltalán nem mutatható ki reflux és az ötödfokú tágulat sem, bár van még tágulat de az már nem olyan nagyfokú hogy bármilyen beavatkozásra lenne szüksége , de ha rosszabodna az álapota akkor újból vizsgálatokat csinálnak és ha szükséges lesz akkor beavatkoznak. Szerintem nekik is érthetetlen volt ez a hirtelen 1 év alatti nagy fordulat, és következő 1 év után újból megcsinálják a vizsgálatokat, hogy biztosak legyenek a javulásban.

2013. márciusában újból Pécs, vizsgálatok megtörténtek, és most már ténylegesen beigazolódott a nagyfokú javulása, nincs reflux. A 3 óránkénti katéterezés maradt, de az éjszakai álandó katétertől elbúcsúztunk, remélem soha többet nem kell ragasztgatni éjszakánként és könnyebben fog fordulni, kényelmesebb lesz az alvása. Legközelebbi vizsgálatok egy év múlva lesznek újból, remélem hogy csak jókat fognak mondani.

Köszönjük a Pécsi orvosoknak és Istennek , hogy velünk vannak és segítenek minket továbbra is az utunkon.

 Már egy hónapja túlesett Gabika az első nyújtó műtéten, de csak most tudtam erőt venni, hogy bele kezdjek az írásba.

Pécsen 2013. március 27-én  sikeresen elvégezték a nyújtó műtétet, amit 6 hónaponként meg kell ismételni amíg növésben van, ami azt jelenti 15-16 éves koráig még vár rá körülbelül 15  nyújtó műtét, majd ezeket követően, a végleges implantátum beültetése amivel befejeződik az ő nagy lehetősége amit egyetlen orvosnak köszönhetünk és örök hálával tartozunk Neki. . A nyújtó műtétet sokkal könnyebben viselte Gabika, mint az azt megelőző implantátum beültetését. A hasi fájdalmai még mindig megvannak, nem tudom mi az oka, az éjszakáink nem telik el nyöszörgő hangok nélkül, hasfájás nélkül. Amióta ki egyenesítették a kislányom gerincét, változások történtek: érzi hogy ha fáj alul a hasa, amit azokelőtt köldöktől lefelé nem érzett, továbbá nem az eldeformált nyitott gerince tartja az ülésben hanem Tud a fenekén ülni, majd  svéd masszázs közben fájlalja a térdét ami elvileg  le van bénulva és valóban szegénykémnek  mint egy kis békának úgy áll a lábacskája amikor fekszik és nem értem hogy ezek az érzések  hogy lehetnek, de biztosan idővel okosabb leszek., és ami furcsa hogy pici korától soha nem mondta hogy éhes, mindig úgy kellett beletuszkolni az ennivalót, és csak nagyon nagyon ritkán büfizett, most pedig érzi hogyha  éhes és jókat tud enni, és olyan jó hallani amikor büfizik , ezek előtt nagyon vékony volt, most pedig "jó husos".

 Mindig rájövök dolgokra előbb-utóbb csak az a baj hogy mire rátalálok a miért kérdésnek a válaszára ,és a hova- tovább kérdéseknek a válaszára akkor már mindig túl késő, mert bizony ám nem nagyon tudja az ember hogy "merre is induljon el és kihez". Nagyon nagy falakba ütközünk még mindig én úgy érzem.

Azzal adok magamnak újabb erőt, hogy ha nem lennék "pofátlan" akkor nem tartanánk itt. Hogy megértsétek mit jelent a "pofántlan" álandóan kérdezősködök másoktól pl. anyukáktól, hiszen az infókat hogy melyik orvoshoz, melyik kórházba, próbálkozzunk. Éjszakákat az interneten keresgéltem. A Bethesdában  nagyon sokat beszéltem az orvosoknak a " harcunkról"  de megérte , mivel így átlátták hogy miken mentünk keresztül, és hogy igenis segíteni akarunk még a kislányunkon,  így az ő segítségükkel sikerült Pécsre eljutni, Pécsen pedig megkaptuk a Lehetőséget az életminőségének a  javítására.

Ezzel azt akrom kifejezni hogy ha a Én bele törődök abba hogy a gyerekemen nem lehet segíteni "sehol a világon" , meg hogy" Isteni csoda , hogy ilyen diagnózissal ennyi mindenre képes, de tovább nem lesz javulás"  ezekbe a szavakba én beletörődtem volna és sírtam volna minden este azzal az én gyerekemnek nem lett volna jobb, ezzel ellentétben még mindig úgy érzem, hogy kevés a rehabilitációs lehetőségünk. Mivel a csípőmozgás teljesen más érzést fejt ki Gabikánál amióta megtörtént a műtét, újból kellett tanulnia a járógépben járni, négykézláb mászni, felülni, lefeküdni. Nagyon ügyesen halad, az iskolában nagyon jól végzi a mozgásnevelő a munkáját, és a svédmasszázs is nagyon jót tesz neki,  mert látványosan erősödött Gabika, de ott van a de, én kevésnek tartom, még lenne szerintem lehetőségünk más fejlesztéssel ,vagy nem is tudom igazából hogy mire lenne szüksége, megint keresgélnem kell olyan valakit aki megmondja nekem erre a választ ami lehet hogy beletelik" 1-2 évbe",

Most úgy érzem megint Toporgunk.  Bár mindenhez idő kell, hogy kiforrja magát.

Csak arra kérem a jó Istent, hogy adjon nekünk még tovább erőt, hogy  Egyedül is képesek legyünk megküzdeni kislányunkért  , messze a családtól, rokonoktól  a barátoktól, hiszen nem egyszerű 3 éve elmúlt már hogy 250 km-re az otthonunktól, először családok átmeneti otthonát átvészelni, majd utána  albérletről-albérletbe,  betegséggel,gondokkal, férjem egy keresőként áll helyt, Gabika a gyakori  betegségek, műtétek miatt sokat hiányzik az iskolából ez megviseli lelkileg, hiszen gyakorlatilag Gabikával együtt töltjük kettesben a napjainkat család és barátok nélkül.

Álmodozásomat tovább folytatom, hiszen eddig is álmodoztam hogy Gabikának hátha tudnak segíteni a gerincén, és az álmom valóra vált.

Álmodozom néha arról is hogy "valaki" egyszer felfigyel majd ránk és nem kell majd azon idegeskednem hogy úristen meddig tudjuk még  biztosítani, hogy továbbra is megfelelő orvosi  ellátást kapjon a kislányunk, és számára megfelelő iskolába járjon, hogy meddig bírjuk még az albérletet fenntartani egy keresetből. Álmodozni lehet, addig van ereje az embernek, ha álmodozik, ha kinevettek emiatt , vagy megszóltok, nem baj, ezt csak így lehet csinálni másképp nem :)