A lelkem összetört, újból meg kell műteni Gabikát

Napokig nem tudtam leülni, hogy leirjam mi történt és hogyan tovább. Le kellett nyugodnom, hiszen tehetetlen vagyok, és elkeseredett, de az élet nehézségeivel meg kell küzdenünk ha akarunk, ha nem. Nincs választási lehetőségünk, az élet elég nehéz dolgokat hoz mostanába amivel mindig meg kell küzdenünk, hogy meddig birjuk azt nem tudom, csak annyit tudok hogy borzasztóan fáj a lelkem hogy a gyerekemet látom szenvedni , már neki is elege van hiszen a nyár elejétől már sokmindenen keresztül ment, két hónapig tartó fulladáson, egy műtéten aztán az utána majdnem két hónapig tartó váladékozás-kötözés, most újabb probléma és még nincs vége .

Pár nappal elezelőtti reggel katéterezés után a szokásos seb ellenőrzést csináltam, a sebe már nem váladékozott, elkezdett varasodni, elég képlékeny volt ezért még lekötöztem. de a lényeg az hogy már nem jött váladék, de viszont a bőrén a másik oldalon  kör alakban piros foltot láttam és a folt közepén fehéres-sárgás volt a bőre és kidudorodott valamije. Nagyon megijedtem és rögtön  az futott át az agyamon, amikor megtapintottam, hogy Istenem ez vagy a medence csontja, vagy a rúd vége ami be van ültetve, vagy a csarar esett ki.  Semmit nem gondolkodtam, azonnal hívtam Pécset, hogy indulunk a kórházba, intéztem az utazásunkhoz az emelőrendelést hogy vonattal speciális kocsi igénylésével utazzunk és ott akár le is tudom fektetni a székekre. Sikeresen lejutottunk Pécsre, mire leértünk, sokkal pirosabb volt a folt, és ha megmozdítottuk ugyanúgy kidudorodott valami. Megröntgenezték, és a gyanum beigazolódott az anyacsavar elmozdult, és  a rudat lehetett érezni a bőre alatt ahogy kidudorodott ha oldalra fordítottam Gabikát. A teendő meg kell műteni vissza kell helyezni a csavart. De mivel meg van kissé fázva sajnos így nem altatható jelenleg , és mivel szeptemberben megfázás nélkül is problémák voltak az altatásnál elég  nehezen volt lélegeztethető, az altató orvos nagyon megküzdött GAbikáért akkor is. Az orvosok azt mondták meg kell gyógyulnia és eközben pulmonológia vizsgálat szükséges. Most itthon vagyunk mert másnap haza engedtek minket vagyis szerdán 26-án voltunk Pécsen és másnap csütörtökön haza engedtek minket , pulmonológiai vizsgálatra kell mennünk hogy az altatásnál ne legyenek problémák, aztán remélem egy hét alatt meggyógyul és utána jelentkeznem kell a doktor úrnál, hogy mikor feküdjünk be a műtétre hogy vissza helyezzék a csavart a helyére. Elméletileg nem nagy műtét lenne, csak az altatás a rizikós a szeptemberi légzés nehézség miatt. Elláttak tanácsal, hogy hogy fektessem párnázzam ki, stb. Hát mit ne mondjak marha nehéz dolgom van. Nagyon nagy felelősséget érzek magamon, borzasztóan félek, hogy nem-e roncsol valamit a rúd, lehet, hogy csak magamat pörgetem, de nagyon nem egyszerű dolog ez. Ahogy fordítom oldalra, vagy bárhogy hallani a fémek össze csörrenését a kattanását. Borzasztó az egész. Csak pörögnének gyorsan a napok, hogy teljen el egy hét és  minél hamarabb mehetnénk a kórházba és műtenék meg, én nagyon félek ettől a felelősségtől, nem tudom mikor csinálok jót és mikor rosszat a mozgatásával, ültetésével stb. Emiatt teljesen összetörtem . A lelkem elfáradt és csak vonszolom magam a mindennapjaimban, próbálom nem kimutatni hogy Gabika ne lássa rajtam, de szerintem érzi  rajtam a feszültséget ettől függetlenül. Gabika lelke is fáradtnak tűnik, elege van már szegénykémnek de tudja Ő is hogy tovább kell mennünk és hogy nincs más választásunk. Csak a Jó Isten segítségében bízok, hogy ennek a sok megpróbáltatásnak ami már hónapok óta rajtunk van leveszi rólunk ezt a terhet és kicsit megpihenhetünk és élvezehtnénk az élet örömeit, mert sajnos így ez az élet elég keserű és fájdalmas.  Szeretném ha a kislányom tudja felhőtlenül játszani hiszen még gyerek, az iskolába részt tudna venni hiszen negyedik osztályos és ez elég meghatározó év a számára, szeretném ha tudnánk felhőtlenül sétálni, kirándulni, futni suhanni, kerekesszékes táncra járni, és még sorolhatnám. De ez már június végétől korlátozva van a problémák miatt. Mindig voltak betegségek, műtétek de most nincs közöttük egy kis idő hogy fellélegezzünk és tudjuk élni valamennyire az életünket felhőtlenül ha csak egy pár hónapra is lehetne mint ezekelőtt, de jó lenne. Mindig feledtetni tudtuk a betegséget a problémákat, de most nem tudjuk mert mire felocsúdnánk akkorra újból probléma van.

 Istenem Segíts!!!!!!!!