Mostanában a mindennapjaink

Szeptemberben megkezdődött az iskola, az előző cikkben már irtam, hogy elkezdett beszélgetni az iskolában, ami mostanra már olyan szinten fokozódott, hogy öröm nézni és hallani ahogy csacsog a gyerekekkel és majdnem  mindenkivel kommunikál. A tanulással kapcsolatosan ugyan olyan szorgalmas mint a tavalyi évben volt, teljes maximalitással próbál teljesíteni, mint előző évben, amit  a tavalyi kitűnő bizonyítványa is mutat. A mindennapi mozgás órák mellé, hetente járunk masszirozásra ami nagyon sokat segít a lábainak, hogy a vérkeringés fokozódjon és az izmai számára is fontos, és a térd kontraktúráját is segíti helyre hozni. 

A júniusi nyújtó műtét után nagyon sokáig kellett kötözni a hátát és emiatt többet kellett feküdni és csak keveset mozgott, kicsit  legyengült ezért a nyáron, de remélem hamar vissza tudjunk zökkenteni hogy a mozgásában újból erős, ügyes legyen. A járógéppel való járást gyakoroljuk  a műtétek közötti időszakban, bár kissé nehezebben megy mint a műtétek előtt, de ha túl leszünk mindenen utána már sokkal könnyebben veszi az akadályokat. Próbáljuk a mindennapjait szinesebbé tenni, hogy feledje a gondokat ezért továbbra is eljárunk kerekesszékes hintázni, különböző programokon részt venni, hogy nyisson a világ felé is és hogy lássa, hogy kerekesszékesként nem kell a négy fal között élni, hanem próbáljon meg hasonlóan élni, mint más ember. Próbálja az akadályokat leküzdeni, ha néha tovább is tart valamit elérni, de akarja és küzdjön érte. Mert meg kell tanulnia magáért küzdeni, és élni, boldognak lenni, hogy semmi sem lehetetlen, csak akarni kell.