Gabika élete

2012.08.25 23:42

Üdvözlök mindenkit, Gabika anyukája vagyok.

Gabikát nagyon vártuk már hogy megszülessen és a terhességem 32-ik hetében jött a hír, mint derült égből a villámcsapás hogy   baloldali agykamra tágulata van. Ez ultrahangon derült ki, ami arra utalt, hogy a kislányunk vizfejűséggel fog megszületni. A 33-ik héten a genetikai ultrahangon kiderült, hogy az agykamrában a víz azért van, mert NYITOTT HÁTGERINCE  van és az agyvizet nem tudja a gerincvelő elvezetni. Hát attól a naptól kezdve amikor ezt közölték velünk, azóta lelkileg teljesen összetörtünk. Nem tudjuk a mai napig feldolgozni hogy ez hogy történhetett meg.... Tehetetlenek voltunk és kiszolgáltatottak. Terhesség 39-ik hetében tervezett császár metszéssel megszületett a kislányunk Gabika. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. A születése után rögtön megműtötték, zárták bőrrel a gerincét. Köldöktől lefelé lebénult. 8 nap múlva újból megműtötték,  muszály volt egy shuntot beültetni a fejébe ami az agykamrából a vizet elvezette, mert a gerincvelő nem tudta elvezetni. Nagyon nehéz két hónap után haza engedtek minket az otthonunkba. A hátát nagyon sokáig kötöznöm kellett, így nem tudtuk megkezdeni csak három hónapos korában a fejlesztéseket. Elkezdtük  3 hónaposan a Dévény Anna féle módszert, aminek hatására nagyon sokat erősödött. További kezelésekre hordtuk még: dévény, gyógytorna, masszázs, vizitorna, fizikoterápia, gyógypedagógia. Ezen kívül még nagyon sok kontroll vizsgálatokra jártunk a veséje miatt nephrológiára, speciális gyermeksebészetre, neurológia, rehab, PIC, stb. Egy kis faluban laktunk, ahonnan a kezelésekre való eljutásunk 3-szori buszátszállással járt volna, De hát Gabikát nagyon sokáig ültetni sem volt szabad  és persze mindenhová egyedül kellett mennem mert a férjem dolgozott, nem volt mit tennünk, mivel autónk nem volt, valakit meg kellett fogadnunk aki behord minket a heti 3-4 alkalommal a kezelésekre és kontrollokra, aminek persze anyagi vonzata elég jelentős volt. Ezt 4 éven keresztül csináltuk, anyagilag teljesen tönkre mentünk, de ami vigasztal minket hogy megérte mert beindult a csípőmozgása, megtanult járókeret segítségével járógéppel járni. Ezután leállt a fejlődés, az orvosok elvették a kezeléseket, nem maradt csak heti egy fél óra konduktívpedagógia és fél óra fizikoterápia. Én hiába könyörögtem, hogy bebizonyítom hogy tudunk még javulást mutatni, mert voltak apró jelek, de nem  adták vissza a kezeléseket,  azt mondták hogy ezzel a diagnózissal az is csoda hogy ennyire képes ez a gyerek. De mi ebbe nem nyugodtunk bele.

A következő bejegyézben folytatom a Gabika történetét.