Elmúlt hónapok

Gabikával mostanában nyugalmas hónapok telnek el, igazán rá fér. A veséjével ezelőtt két évvel szinte havonta voltunk kórházban, amióta Pécsen kezelésbe vették azóta pozitívan haladunk és  eljutottunk odáig, hogy egy évben egyszer fordul elő hogy bevonuljunk kórházba vizeletfertőzés miatt. A követekező gerincnyújtó műtét  pár hónap múlva vagyis június környékén lenne, remélem összejön,  még pontos időpontot nem tudunk, először próbálkoztunk hogy ne fél év teljen el a két műtét között, hanem megpróbálkoztunk egy év elteltével,  elég jól viseli a csontocskája, ahhoz képest hogy idáig mindig gond volt a csípőlapátjával. Nagyon ügyes Ortopéd doktorbácsink van és szívvel lélekkel Segít a kislányomon, mindent megtesz érte, nem is tudom mi lenne velünk nélküle.

 Csodálatos emberek vesznek körül minket, legyen az orvos, mozgásnevelő, tanár,pszcihológus, osztálytársak, anyukák, boltos nénik, gyógyszertáros nénik stb. sorolhatnám, és nem utolsó sorban egy futó közösség (S!uhanj csapat )ahol Gabika önkéntes futók segítségével Suhan az edzéseken, versenyeken, és  sok -sok szeretetet árasztanak felénk ami erőt ad nekünk a mindennapjainkhoz és szinte pótolják a családunkat, barátainkat, akik messze vannak tőlünk.  Az iskola nagyon jól megy Gabikának, egyre felszabadultabb és szinte mindenkivel beszél a suliban. Sajnos iskolán kívül nem igazán akar kommunikálni másokkal, de előfordul hogy mások előtt beszél hozzám, de csak hozzám. Nagyon nehezemre esik mindenkinek elmagyaráznom, vagy néha nem is akarok erről beszélni mert kínos hogy miért nem hajlandó Gabika válaszolni vagy beszélni. A lényege az egésznek, hogy nem lehet erőltetni mert akkor még nehezebben mer megszólalni, ha pedig megszólal, akkor természetesnek kell venni nem kell elcsodálkozni rajta hogy beszél mert akkor megint visszahúzódik a némaságba.  Nem egyszerű, de nagyon remélem hogy még egy két év és mindenkivel kommunikálni fog. A lényeg hogy lassan, de biztosan haladunk.