Az első nyújtó műtét után

 Már egy hónapja túlesett Gabika az első nyújtó műtéten, de csak most tudtam erőt venni, hogy bele kezdjek az írásba.

Pécsen 2013. március 27-én  sikeresen elvégezték a nyújtó műtétet, amit 6 hónaponként meg kell ismételni amíg növésben van, ami azt jelenti 15-16 éves koráig még vár rá körülbelül 15  nyújtó műtét, majd ezeket követően, a végleges implantátum beültetése amivel befejeződik az ő nagy lehetősége amit egyetlen orvosnak köszönhetünk és örök hálával tartozunk Neki. . A nyújtó műtétet sokkal könnyebben viselte Gabika, mint az azt megelőző implantátum beültetését. A hasi fájdalmai még mindig megvannak, nem tudom mi az oka, az éjszakáink nem telik el nyöszörgő hangok nélkül, hasfájás nélkül. Amióta ki egyenesítették a kislányom gerincét, változások történtek: érzi hogy ha fáj alul a hasa, amit azokelőtt köldöktől lefelé nem érzett, továbbá nem az eldeformált nyitott gerince tartja az ülésben hanem Tud a fenekén ülni, majd  svéd masszázs közben fájlalja a térdét ami elvileg  le van bénulva és valóban szegénykémnek  mint egy kis békának úgy áll a lábacskája amikor fekszik és nem értem hogy ezek az érzések  hogy lehetnek, de biztosan idővel okosabb leszek., és ami furcsa hogy pici korától soha nem mondta hogy éhes, mindig úgy kellett beletuszkolni az ennivalót, és csak nagyon nagyon ritkán büfizett, most pedig érzi hogyha  éhes és jókat tud enni, és olyan jó hallani amikor büfizik , ezek előtt nagyon vékony volt, most pedig "jó husos".

 Mindig rájövök dolgokra előbb-utóbb csak az a baj hogy mire rátalálok a miért kérdésnek a válaszára ,és a hova- tovább kérdéseknek a válaszára akkor már mindig túl késő, mert bizony ám nem nagyon tudja az ember hogy "merre is induljon el és kihez". Nagyon nagy falakba ütközünk még mindig én úgy érzem.

Azzal adok magamnak újabb erőt, hogy ha nem lennék "pofátlan" akkor nem tartanánk itt. Hogy megértsétek mit jelent a "pofántlan" álandóan kérdezősködök másoktól pl. anyukáktól, hiszen az infókat hogy melyik orvoshoz, melyik kórházba, próbálkozzunk. Éjszakákat az interneten keresgéltem. A Bethesdában  nagyon sokat beszéltem az orvosoknak a " harcunkról"  de megérte , mivel így átlátták hogy miken mentünk keresztül, és hogy igenis segíteni akarunk még a kislányunkon,  így az ő segítségükkel sikerült Pécsre eljutni, Pécsen pedig megkaptuk a Lehetőséget az életminőségének a  javítására.

Ezzel azt akrom kifejezni hogy ha a Én bele törődök abba hogy a gyerekemen nem lehet segíteni "sehol a világon" , meg hogy" Isteni csoda , hogy ilyen diagnózissal ennyi mindenre képes, de tovább nem lesz javulás"  ezekbe a szavakba én beletörődtem volna és sírtam volna minden este azzal az én gyerekemnek nem lett volna jobb, ezzel ellentétben még mindig úgy érzem, hogy kevés a rehabilitációs lehetőségünk. Mivel a csípőmozgás teljesen más érzést fejt ki Gabikánál amióta megtörtént a műtét, újból kellett tanulnia a járógépben járni, négykézláb mászni, felülni, lefeküdni. Nagyon ügyesen halad, az iskolában nagyon jól végzi a mozgásnevelő a munkáját, és a svédmasszázs is nagyon jót tesz neki,  mert látványosan erősödött Gabika, de ott van a de, én kevésnek tartom, még lenne szerintem lehetőségünk más fejlesztéssel ,vagy nem is tudom igazából hogy mire lenne szüksége, megint keresgélnem kell olyan valakit aki megmondja nekem erre a választ ami lehet hogy beletelik" 1-2 évbe",

Most úgy érzem megint Toporgunk.  Bár mindenhez idő kell, hogy kiforrja magát.

Csak arra kérem a jó Istent, hogy adjon nekünk még tovább erőt, hogy  Egyedül is képesek legyünk megküzdeni kislányunkért  , messze a családtól, rokonoktól  a barátoktól, hiszen nem egyszerű 3 éve elmúlt már hogy 250 km-re az otthonunktól, először családok átmeneti otthonát átvészelni, majd utána  albérletről-albérletbe,  betegséggel,gondokkal, férjem egy keresőként áll helyt, Gabika a gyakori  betegségek, műtétek miatt sokat hiányzik az iskolából ez megviseli lelkileg, hiszen gyakorlatilag Gabikával együtt töltjük kettesben a napjainkat család és barátok nélkül.

Álmodozásomat tovább folytatom, hiszen eddig is álmodoztam hogy Gabikának hátha tudnak segíteni a gerincén, és az álmom valóra vált.

Álmodozom néha arról is hogy "valaki" egyszer felfigyel majd ránk és nem kell majd azon idegeskednem hogy úristen meddig tudjuk még  biztosítani, hogy továbbra is megfelelő orvosi  ellátást kapjon a kislányunk, és számára megfelelő iskolába járjon, hogy meddig bírjuk még az albérletet fenntartani egy keresetből. Álmodozni lehet, addig van ereje az embernek, ha álmodozik, ha kinevettek emiatt , vagy megszóltok, nem baj, ezt csak így lehet csinálni másképp nem :)